Bár bizonyára nagyképűnek fog hatni ez az írásom, de ez van, én sem vagyok tökéletes. Szóval, egyszerűen vannak olyan dolgok, amiket én tudok a legjobban csinálni. Legalábbis szerintem. A krumplipüré egy ilyen dolog. Soha, sehol nem ettem a sajátomnál jobbat, de még csak olyat sem, ami megközelítette volna (najó, oké, anyu egész jót tud). Még jó: a saját szájízem szerint csinálom és ízlik…
Így készül:
Meghámozom a krumplit és felvágom apró kockákra. Beleteszem egy lábos vízbe, és nagyon-nagyon megsózom. Nem kicsit, nem eléggé, hanem nagyon megsózom, úgy, hogy ha ebből főtt krumpli lenne csak, úgy érezzem, hogy el van sózva. Lényege, hogy amikor hozzáteszem a többi hozzávalót, ami ugye majd hígítani fogja, ne kelljen sót pótolni, mert egész más íze van utólag sózva. Most jön a következő „trükk”, úgy kell megfőzni a krumplit, hogy túlfőjjön. (Ezt értsd úgy, hogy főzd szarrá.) Én legmagasabb fokozaton felforralom fedő alatt, aztán leveszem takarékra. Ha úgy érzem, hogy már megfőtt, akkor még minimum tíz percig hagyom. Utána leöntöm róla a vizet. Nem szabad állni hagyni, hanem rögtön, még amikor forró, meg kell belőle csinálni a pürét. Előkészítem a vajat, a tejszínt és a tejet. A krumplira kis kockákra vágva ráteszem a vajat. Vajat. Nem margarint, meg vaj utánzatot, meg mindenféle nem odavaló dolgot. Hanem vajat. Ráadásul sok vajat. Kb kétszer annyit mint elsőre gondolnál. Ezután fogom – ott a lábosban – és kézi robotgéppel (haberő fejjel) elkezdem a legmagasabb fokozaton keverni. Robotgéppel, habverő fejjel. Nem botmixerrel, nem összenyomod, nem villával, vagy tv távirányítóval, vagy ami épp eszedbe jut, hanem robotgéppel. Ez azért fontos, mert botmixerrel túl selymes, kásás lesz, minden mással pedig nem lesz elég habos, krémes. Kb ugyanannyi tejszínt és tejet teszek bele, és addig keverem és hígítom, amíg megfelelő nem lesz az állaga.
Próbáljátok ki, nem fogtok csalódni, eddig senki nem panaszkodott rá.
Tipp 1: A krumplipüré nem annyira jó melegítve, mint frissen, ezért ha lehet tálalás előtt készítsd közvetlenül. Annyit lehet csalni, ha ez nem jön össze, hogy a forró krumplipürét tálalásig berakod lábasostul az ágyba, ráteszel takarót, párnát, hogy melegen tartsa. Kb egy órát kibír így, és még tálalhatóan meleg lesz. (Ha marad, akkor következő étkezéseknél irány a mikró, de tényleg frissen az igazi.)
Tipp 2: Nagyon szeretjük a fokhagymát, ahogy mondani szoktam én még a süteményt is fokhagymával csinálom. Ebbe is remekül illik, viszont vigyázni kell rá, hogy ne legyen túl intenzív az íze. (Egy kg krumplihoz szerintem bőven elég egy nagyobb gerezd.)
Azoknak, akik mindig kérdezősködnek: Soha nem szoktam mennyiségek alapján főzni, de tudom, hogy kezdő szakácsok nem bírják, ha azt mondom, hogy úgy érzésre. Úgyhogy az arányok: Kb egy kiló krumpli, kb 5-7 dkg vaj, kb 1-1,5 dl tej és tejszín. Sok mindentől függ, hogy miből mennyi kell bele, leginkább a krumpli fajtájától.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.