Aki esetleg még nem hallott róla: minden év augusztus 20-ra választanak egy tortát, az ország tortáját. A hagyomány 2007-ben kezdődött, idén már az 5. ország tortáját kóstolhatjuk. Sorrendben 2007-től: Madártej torta, Szatmári szilva torta, Pándi meggy torta, Szilvagombóc torta, és idén a Kecskeméti barackos kölestorta.
Az adott év ország tortáját minden évben az államalapítás évfordulóján, augusztus 20-án lehet megkóstolni. Bár eddig csak kettőt volt szerencsém(?) kóstolni az országtorták közül, nekem nagyon tetszik ez a kezdeményezés. Idén augusztus 20-án nem voltunk itthon, ezért most sikerült alkalmat keríteni, hogy megkóstoljuk, hogy milyen is lett az idei. Már nagyon kíváncsi voltam, mert az eddigi vélemények eléggé lehúzták. (Volt egy szóbeli „szerintem nem volt finom”, de olvastam itt és itt is róla.) Úgyhogy nem volt más hátra, csak előre, ma hazafele megálltunk a budaörsi Szamos cukrászdánál és vettünk egyet. (Na hogy nehogy véletlenül éhen maradjunk, azért persze beugrott a csomagba egy Sacher – amit szerintem a világon itt csinálnak a legjobban, amúgy nem szeretem – és egy Szamos Krémes is…)
Az mindenképp elmondható a tortáról, hogy nem átlagos, szokványos. Eddig rendben van, egy országtorta mégiscsak legyen különleges, vagy nem? de. Viszont abban egyet kell értenem az előttem szólókkal, hogy nem találtam benne a harmóniát. Nekem ízlett az „alja”, külön kíváncsi voltam rá, mert bevallom, még életemben nem ettem kölest. A teteje hab, az már nem annyira, olyan nagyon-nagyon semmilyen volt. A töltelék természetesen ízlett, de a mások által írttal ellentétbe nekünk nem folyt ki és egy kicsit kevésnek is ítéltem meg… A képen látszik, hogy a máshova feltett fényképekhez képest itt más volt az alap-hab arány, talán emiatt egy kicsit száraz is volt. Az viszont külön tetszett és plusz pontot érdemel, hogy nem volt túl édes. Jólesett. Ennek ellenére egy fél szelet is nagyon eltelített.
Nem tudom rávágni, hogy isteni finom volt.
Miután megettük, az alábbi párbeszéd zajlott le köztünk:
Én: Amúgy nem volt rossz.
Férj: De jó sem.
Összegezve: nem lesz a kedvenc, nemhiszem, hogy meg fogom csinálni itthon, és nem valószínű, hogy rohanni fogok érte a cukrászdába ezentúl. De egyébként finom, vagy talán inkább kellemesnek mondanám, úgyhogy akinek van kedve, már csak érdekességképpen is kóstolja meg!
Akit érdekel a recept, itt megtalálja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.