A hétvégén Balcsin voltunk, Bogyókámat is vittük magunkkal, aki azon kívül, hogy nagyon szeret jönni-menni, nagyon szeret itt-ott egy-egy csomagot hagyni… Nagyon imádom a helyzeteket, amikor a hatalmas tömeg közepén, az én kis sz@rógépemre rájön a betonjárda közepén a csinálhatnék, de hát ha egyszer kell, akkor kell, ezt mindannyian tudjuk. Így történt, hogy reggel, még a tömeg előtt elvittem sétálni, ahol ki is választott magának egy füves dombot és a tetején állt neki a reggeli mutatványnak… No comment. Amikor elvégezte a dolgát, én szokásosan elővettem a kis zacsimat, és felszedtem a termést, és indultunk tovább. Ekkor derült ki, hogy az egészet végignézte a mellettünk ülő kocsiból egy srác, dudált egyet és felmutatott hüvelykujjával kifejezte, hogy milyen jófej vagyok. Legalábbis én így raktam össze a sztorit. Aztán többször eszembe jutott a nap folyamán (leginkább sz@rszedéskor persze), hogy egyrészt tök jól esett ez az egész, másrészt mennyire gáz már itthon az, hogy ez nem természetes, hanem egy külön értékelendő dolog, ha valaki nem hagyja ott… És hogy nagyon mérges vagyok azon kutyatulajdonosokra, akik miatt minket nem engednek be egy csomó helyre (pl Kopaszi gát), mert koszosnak, undorítónak, büdösnek tartanak minket, kutyásokat…. :((
Szóval na, szedjétek össze!!!
Amúgy tök jó tartókat kapni, amit akár a pórázra, akár az övre fel lehet tenni, nekem mondjuk most az pont kifogyott, ez sem lehet kifogás, sima háztartási uzsonnászacskóval járkálok ilyenkor. Merthogy sz@rba lépni én sem szeretek…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.